A Unity fejlődése
Az Ubuntu 11.04 megjelenésével véget ért az Ubuntu eddigi történetének legizgalmasabb fejlesztési ciklusa. Az új kiadás felhasználói felülete, a Unity látványosan megváltoztatta a rendszer megjelenését és működését. A Unity általános bevezetésére alig egy évvel az első bemutatkozása, és a fél évvel a váltás hivatalos bejelentése után került sor. Az elmúlt fél év különösen intenzív volt fejlesztés szempontjából, sokszor néhány hét alatt is rendkívül látványos változások történtek. A Mogorva Mormota végigkövette az egész folyamatot. Érdemes most egy kicsit visszapillantani, hogy mi minden történt az elmúlt hónapokban.
A Unity projektet Mark Shuttleworth mutatta be alig egy éve, 2010. május 10-én, a Maverick Meerkat kiadási ciklusának elején megrendezett Ubuntu fejlesztők találkozóján (Ubuntu Developer Summit). A bejelentéssel szinte egyidőben elérhetővé tették a PPA-tárolót is, ahonnan bárki telepíthette az új, akkor még meglehetősen kezdetleges felhasználói felületet. Ez a korai felület első ránézésre nagyon hasonlít arra, amit az Ubuntu 11.04-ben láthatunk, azonban sok minden nem készült még el ekkor: teljesen hiányzott a dash, az alkalmazás- és fájlböngésző, nem volt munkaterület-váltó, nem forgatta el az indítópanelen az ikonokat, a teljes képernyőre rakott ablakok címsora még nem olvadt be a felső panelbe, és a globális menü is hiányzott. A Unity ekkor még a GNOME Shell által is használt Mutter ablakkezelőre épült, és nem a Compizra.
Ez a felület tehát még meglehetősen kezdetleges volt, bár az indítópanelen megjelenő ikonok átrendezésére már itt is lehetőségünk volt, a felső panelen az Ubuntu logóra klikkelve pedig egy hasonló ablakválasztó jelent meg, mint most a Super+w billentyű hatására. A Unity legelső publikus változatát az Ubuntu Light elnevezésű változathoz szánták: ez egy kifejezetten számítógépgyártók igényeihez igazított rendszer, ami a Microsoft Windows mellé kerülhet, a felhasználók a számítógép bekapcsolásakor választhatnak, hogy egy teljes Windowsos környezetet vagy az Ubuntu Light felületet indítják.
A Unity történetének következő fontos állomása az Ubuntu 10.10 Netbook Edition megjelenése, amely már erre a felületre épült. Ebben már megtalálható volt a dash, a fájl- és alkalmazásböngésző, valamint a Quicklists technológia, amely lehetővé teszi, hogy egy alkalmazás legfontosabb funkciói közvetlenül elérhetők legyenek, ha jobb egérgombbal rákattintunk az indítópanelen az ikonjára. A Unity ezen változatának még több olyan, használhatósággal kapcsolatos hiányossága volt, amelyet azóta javítottak. A legfontosabb probléma ezzel a kiadással egyértelműen a teljesítménye volt. Ezen a területen óriási előrelépést sikerült elérniük a fejlesztőknek, részben a Compizra váltásnak, részben a Zeitgeist technológián alapuló alkalmazás- és fájlböngésző területén végzett optimalizációknak.
Mark Shuttleworth nem sokkal az Ubuntu 10.10 megjelenése után, a Natty Narwhal fejlesztési ciklusának elején megrendezett Ubuntu fejlesztői találkozón jelentette be, hogy az Ubuntu azóta megjelent következő kiadása a Unityre épül majd. Ha lehet, ez a fejlesztési ciklus még feszítettebb volt, mint az előző: a felületet teljes egészében átírták Mutterről Compizra, és az első felhasználói visszajelzések alapján rengeteg területen változtattak rajta. A Compiz alapú Unity első publikus változatát 2010 november 12-én tették elérhetővé. A Mogorva Mormota világviszonylatban is elsőként közölt képeket róla, ezeket több külföldi blog, köztük a WebUpd8 is átvette. Ez volt egyébként az első olyan cikk a Mogorva Mormotán, ahol a képernyőképeken koreai popzenei klipből származó részlet tűnt fel.
A Compiz alapú Unity korai változatai jó ideig csak a tesztelők számára voltak érdekesek, napi használatra nem voltak alkalmasak. A 3.1.3-as verziószámot viselő, legelső publikus kiadásból gyakorlatilag minden funkció hiányzott, csak egy lecsupaszított indítópanelt kaptunk. December elején jelent meg a Natty Narwhal Alpha 1-es kiadása. Ebben már működött az indítópanel automatikus elrejtése (ez a funkció a Maverick Meerkatben található változatból hiányzott). Ekkor még nem került be az alkalmazás- és fájlböngésző, és az indítópanelen rögzített ikonok sorrendjét sem változtathattuk meg. Ez utóbbi funkció megjelenésére nem kellett sokat várnunk: alig pár nappal később, december 10-én került be a Unity napi frissítésű változatába. Szintén ekkor jelent meg az intelligens elrejtés, vagyis az intellihide: ennek lényege, hogy az indítópanel csak akkor rejtőzik el, ha egy ablak kerül alá. A 2010-es év utolsó kiadása, a Unity 3.2.8 december 17-én jelent meg. Ekkortól olvadt be a teljes képernyőre rakott ablakok címsora a felső panelbe, és itt vezették be, hogy a felső panelen csak akkor jelenik meg a globális menü, ha föléhúzzuk az egeret.
A következő Unity kiadás csak az ünnepek után, január közepén jelent meg. Ez csak apróbb fejlesztéseket hozott: itt jelent meg az összes indítóikon mögött a színes háttér (előtte csak a futó alkalmazások háttere volt színes), és a munkaterületek 2×2-es elrendezése. A dash és az alkalmazás- és fájlböngésző közvetlenül a Natty Narwhal Alpha 2 kiadás megjelenése előtt került be az Ubuntuba. Ekkor még csak rendkívül nehézkesen volt használható, de már itt is érezhető volt a keresés gyorsulása a Maverick Meerkathez képest. Az ezt követő hetekben a fejlesztők ezen a területen további jelentős előrelépést tudtak elérni a sebesség tekintetében.
Március elsején jelent meg a Unity 3.6-os kiadása, rengeteg újdonsággal. A dash itt már a képernyőnk felbontásától függően lebegő vagy teljes képernyős üzemmódban jelent meg, a felső panel pedig automatikusan átvette a téma színbeállításait. Bekerült a legfontosabb billentyűkombinációk támogatása, így a Super előhívta az indítópanelt, a Super+számbillentyűk pedig a megfelelő alkalmazást hívták meg. Ez a kiadás valószínűleg a tesztelők számára is igazán emlékeztetes, hiszen néhány perc használat után szinte biztosan összeomlott mindig: a Mogorva Mormotán látható néhány képernyőkép elkészítéséhez is jó párszor újra kellett indítani a grafikus felületet. A hibát egyébként néhány órán belül javították, így aki nem frissített időben, az sajnos lemaradt az élményről. A Natty Narwhal Alpha 3-ba már a javított változat került.
A Unity 3.6 megjelenése után rendkívül felpörgött a fejlesztés üteme, nem egészen 4 hét alatt 4 új kiadás jelent meg, így március 26-án már a Unity 3.6.8-nál jártunk, és a felület egyre inkább kezdte elnyerni végleges formáját. Bár ekkor még voltak stabilitási problémák, a felület ezzel együtt napi szinten használható volt. Néhány nappal később pedig megjelent Natty Narwhal Beta 1 kiadása. A Beta 1 megjelenése után még további 5 Unity verzió jelent meg (3.8.2, 3.8.4, 3.8.6, 3.8.8 és 3.8.10), rengeteg hibajavítással. Néhány apró részlet (például egyes ikonok megjelenése, vagy az alkalmazás- és fájlböngészőben a kiválasztott ikon körüli keret) még ekkor is változott. Szintén ebben a szakaszban vezették be, hogy az egeret elég a képernyő bal széléhez húzni az indítópanel megjelenítéséhez.
Az ütemtervnek megfelelően április 28-án megjelent az Ubuntu 11.04. Izgalmas, ugyanakkor nehéz kiadási cikluson vagyunk túl. A fejlesztők nagyon keményen dolgoztak az elmúlt fél évben, hogy időre elkészüljön a Unity. A Compizra váltás, valamint részben ezzel összefüggésben a kód egy részének teljes átírása mindenképpen kockázatos lépés volt, de a végeredményt látva elmondhatjuk, hogy megérte.
